Kedves Mindannyian!
Már megszoktam, hogy az év egyik legmozgalmasabb, és bizton állíthatom egyik legnehezebb hónapja a december. Valahogy mindig sikerül betáblázni az embernek magát, és közben észre sem vesszük hogy milyen nagy ünnep előtt állunk. Az adventi koszorú 4 gyertyája figyelmeztet bennünket, hogy felébredjünk mély álmunkból és ráirányítsa a figyelmet, szívünket a valódi lényegre: a várakozásra, hogy az akire úgy vártunk végre megszülessen. Számomra az adventi koszorú és a vasárnaponként meggyújtott gyertyák ezt jelzik a rohanó világunkban.
A decemberi napok zsúfoltan megteltek elfoglaltságokkal. Azt hiszem én már ezt a pörgést direkt generálom, de érdekesség, hogy decemberben a vállalások valahogy másként hatnak. Az önkéntes vállalások mindig szívből jönnek, de decemberben különösen azokat a kis Jézusnak szeretném felajánlani.
Nem mintha valami jó hangom lenne, de főként erre volt szükség decemberben. Egy tucat helyen voltunk a Brenner János Általános Iskola 4.a osztályával Betlehemezni. A gyerekek és a tanítók nagy lelkesedéssel készültek, és közös énekszóval bearanyozva a helyszíneket vittük el az örömhírt idősek klubjába, kórházba, templomba stb, Az adományozóknak valamint a szülői összefogásnak köszönhetően Devecserbe is sikerült adományokat vinni és a helyi Általános Iskola alsó tagozatának bemutatni betlehemesünket, sőt még utána "örömkoncertet" is adtunk a helyi művelődési házban.
Nagy élmény volt, hogy iskolánk tanáraiból szerveződött énekkar is felléphetett a Székesegyházban megrendezett Karácsonyi hangversenyen.
Véleményem szerint az adventi időben minden hasonló rendezvényen (pl. hajnali misék, betlehemezés, hangverseny, gyertyagyújtás stb. ) érdemes részt venni, mert ezek az alkalmak dörömbölnek az ember szívén, hogy felébresszenek bennünket mély álmunkból, hogy figyelmünket a fényes csillagra irányítsák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése